Kerékpáros infrastruktúratervezés – általános tévhitek

Az egyik és talán legnépszerűbb tévhit, az a várost átszelő folyópart romantikája. Az Európai Unió által kiadott mobile 2020 tanulmány a következőket írja erről:

„A kerékpározás népszerűsítéséről kialakult általános kép ugyanis azt sugallja, hogy pl. egy jó helyen elhelyezett kerékpárút (pl. a folyóparton, ahol amúgy is egyszerű a kivitelezés) megoldja a problémákat és a kerékpározás tömeges elterjedéséhez vezet. Ez természetesen nem így van. A siker akkor várható, ha a kerékpározás egy integrált közlekedésfejlesztési koncepció teljes jogú elemeként fejlődhet.” (mobile 2020).

Mit is jelent ez ? Elsősorban azt, hogy ha a tervezett kerékpáros infrastruktúra nem integrálódik a város forgalmának fő áramába és ha nem felel meg a célforgalomnak szükséges direktivitás elvének, hanem kerülő utakra tereli a kerékpárosokat, akkor mit sem ér, lehet az akár egy idilli környezet, nem látja el a funkcióját. A hétköznapi célforgalom nem összetévesztendő a hétvégi kórzózással. Ha a kerékpárút távolságban és időben több mint 10%-al eltér a célállomásokat megközelítő ideális útvonaltól, akkor valószínű, hogy kihasználatlanul fog állni, a kerékpárosok rövidítenek, alternatívát keresnek.

Tévhit a tévhitben, hogy Székelyudvarhely esetében a Köküllő partja nem kerülőút a bringások számára. Nos, ez egyetlen egy esetben igaz, éspedig akkor, ha a város keleti végpontjából a nyugati végpontjára szeretne eljutni valaki, minden köztes célpont nélkül. Ellenkező esetben, a kerékpárosok többsége a lakónegyedekből a Bethlen utca déli oldaláról átkel a legforgalmasabb és direkt a központba vezető ,a város forgalmi ütőerét képező Bethel utcán, ahhoz, hogy még pár száz méter kitérő után elérje a Küküllő vonalát, majd miután leért a vízpart mentén a városba megint beteker pár száz métert pluszba ahhoz, hogy valamelyik központi célállomását elérje. Amennyiben köztes célpontjai vannak, úgy ezt többször is megteszi, kimegy a partra, bejön a partról, megint kimegy és vissza J. Szóval szórakoztató elképzelés, ajánljuk minden romantikus kerékpározónak, próbálgassa!

A biztonság kérdése megint egy félreértelmezett dolog. Elsősorban azok hangoztatják, akik alkalmi kerékpárosok, vagy még azok sem és nem tudják elképzelni, hogy az úttesten, az autós forgalommal együtt kerékpározzanak, hogy létezik a világban ennek civilizált formája is. A túlzott biztonságérzet az ipari zónán átvezető, gyakorlatilag kihalt vízparton megint hamis, mert egyedül tekerni, esetleg sötétedés után, messze nem annyira biztonságos mint a kivilágjtott Bethlen utcán, egy erre kijelölt biztonságs sávon.

Székelyudvarhely esetében is több mint valószínű, az egyszerűsége miatt vált közkedvelté a Küküllő mentén kialakítható kerékpárút ötlete. Nem utolsósorban pedig azért, mert ott nem “zavar” senkit és nem “szól bele” a forgalmba, azaz nem jár gépkocsiforgalom korlátozásával. Ezzel pedig el is jutottunk a következő tévhitig, ami azt az elképzelést táplálja, hogy lehet kerékpáros infrastrukturát fejleszteni a gépkocsiforgalom korlátozása nélkül. Hát nem lehet, de erről bővebben a következő bejegyzésben.

Kerékpáros infrastruktúratervezés – általános tévhitek